A 19. század elején, Németországban állított először adventi koszorút egy evangélikus lelkész. Egy fiú árvaházban készített függő koszorút, mely a csillárról lógott le, és annyi gyertya volt rajta, ahány nap volt advent első vasárnapja és karácsony között. Minden nap meggyújtottak egy gyertyát, karácsonykor pedig fenyőágakkal díszítették fel a koszorút. Később a vasárnapokra eső gyertyákat megkülönböztették a többitől, más színűek lettek. Magyarországon körülbelül húsz éve terjedt el ez a hagyomány. A mai napon, advent harmadik vasárnapján, a rózsaszín gyertyát gyújtjuk meg, mely az öröm színe. Ezen a vasárnapon egy fehér, ragyogó angyal jön le a földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése.