Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójának tiszteletére 2016. december 7-én a hatoscsatorna tematikus nappal jelentkezik. Ezen a napon délutántól egészen késő estig minden műsorunkban 1956-tal, és a körülötte lévő szellemiséggel foglalkozunk.
Emlékezzünk együtt az egyszerű emberre, aki egy eszméért összefogva hatalommá lett! Emberfeletti bátorságukkal beírták magukat a történelembe!
EGY KIS TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS:
A melbourne-i vérfürdő
Az ’56-os olimpia számunkra legérdekesebb epizódja a “melbourne-i vérfürdő” néven is ismert, Magyarország–Szovjetunió vízilabda-mérkőzés volt. A magyarországi forradalom leverése után egy hónappal rendezett meccset a politikai előzmények miatt elszabaduló indulatok jellemezték a medencében és a nézőtéren is.A hatezres nézőtérre nyolcezren zsúfolódtak be, miután a kétfontos jegyekért 30-40 fontot is odaadtak. A tömeg kezdettől tüntetően a magyar csapatot biztatta, és a szovjetek minden labdaérintését hatalmas füttyszó kísérte. A szimbolikus összecsapássá változott mérkőzést a magyar csapat fölényesen uralta és nyerte.
A közhangulattól is támogatott magyar játékosokkal szemben a szovjetek tehetetlenek voltak. Miközben az állandóan támadó magyarok már négy gólt lőttek, a szovjeteknek folyamatosan meghiúsult a magyar védelem feltörésére tett minden egyes kísérlete. A magyarok most sem játszottak durván, de a tempójuk elsöprő volt. A nézőtér ünnepelt, néhány perccel a mérkőzés vége előtt a magyarok 4–0-ra vezettek, így már biztos volt a győzelem. Ekkor történt az az emlékezetes esemény, amelyről az elődöntő a „vérfürdő” nevet kapta: Valentyin Prokopov, a szovjet center elvesztette a fejét. Prokopov könyökkel teljes erejű víz alatti ütést mért ellenfelére, de az épp mögé érkező Zádor Ervin arcát találta el, akinek a bőre felrepedt a szeme alatt. Vére nemsokára vörösre festette a medence vizét. A 21 éves Zádor Ervin egy kicsit a magyar forradalom hősévé is vált, ahogy vértől vöröslő felsőtesttel a tribün előtt végigvonult. A találkozót a tömeglázadás miatt nem lehetett befejezni, ezért a mérkőzést nem egészen egy perccel a hivatalos befejezés előtt magyar győzelemmel lefújta a bíró. A szovjet játékosokat a rendőrök kimenekítették az uszodából, a tömeg pedig a magyarokat ünnepelte. A nézők és a média szimpátiáját élvező magyarok „revansot” vettek a szovjetektől, 4:0-ra győztek.
Bár az emberek emlékezete ezt a találkozót őrzi az olimpia döntőjeként, a valódi elsőség kérdése nem itt, hanem a következő napon dőlt el. A magyar csapat a jugoszlávokat 2-1-re verte meg december 7-én az utolsó mérkőzésen. A magyar csapat 20:3-as gólaránnyal, valamennyi mérkőzését megnyerve állt fel a dobogóra.