Amikor nagymama haldoklott, nem voltam otthon, de apám elmondta. hogy lassú elmúlásában többször magához tért s ilyenkor megkérdezte: - Hol muzsikálnak ? Apám alig tudott válaszolni. - Nem muzsikálnak, édesanyám. Istenem. hol muzsikálnának ? - De én hallom - suttogta '- csodálatosan, tisztán hallom - és mosolyogva nézett túl az öreg gerendákon. Aztán úgy is aludt el. És azóta tudom, hogy nem káprázat és nem képzelet játszott velünk: eszmélő és elröppenő lelkünk sorvadó földi antennája fogta fel egy más világ magasságainak muzsikáját, mert a gyermekek és a haldoklók nem hazudnak.

részlet: Fekete István - Nagyanyám

Bővebben: Nagyanyám emlékére

"...Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– A költő, a szamár, s a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, –
                            mennyből az angyal."

részlet Márai Sándor: Mennyből az angyal

Bővebben: Mennyből az angyal